Underworld Kupa 2017 – Cserni Tomi beszámolója

Már harmadszor vettem részt a versenyen, igaz csak próba versenyen, mert a profiknál még nem mertem menni, mert úgy is túl erősek. Ez amolyan tapasztalat és tudás felmérés volt. Tavaly szív probléma miatt fel kellett adnom, de most már jól ment. Még mindig van új dolog, amit beleraknak a pályába. Az idei évben a környezeti tényezőkkel kellett jobban harcolni, a szabadban párás, meleg fogadott, miközben a föld alatt, sokkal hidegebb volt, de itt is párás légkör uralkodott. A pálya nyomvonala nem sokat változott csak az ugratót és a rámpát fejlesztették át, ami szerintem sokkal jobb lett.

Reggel 8 órára oda is értem és készültem a Pálya bejárásra, előtte elkészítettem az High5 Zero tablettát a két kulacsba. Közben a barátaim is megérkeztek, hogy tudjanak segíteni a kulacs cserében mivel próbáltam minél kevesebb súly vinni magammal, mert igaz hogy rövid a pálya, de elég intenzív nem nagyon lehet pihenni a pályán. Én mondjuk a pihenés a lenti alagutakban tettem meg hogy jobban menjen a mászás a kinti részeken. Ezt direkt figyeltem a pulzus mérővel.

Tavaly és azelőtt is kicsit féltem ettől az eseménytől, mert technikás, de el kell, hogy mondjam az idei felkészülésem nyáron meghozta a gyümölcsét, mert egyáltlán nem féltem mikor a bejáráson mentem, de még verseny alatt sem. Minden jól abszolváltam meg is lepődtem.

Sajnos pár napja eléggé betegeskedek, fájt a torkom és kicsit köhögtem is. Nem is nagyon éreztem az erőt, így rajtnál beálltam középre. Pedig a pálya azt kívánja meg taktikailag hogy érdemes elől indulni de mivel nem éreztem elég erősnek magam hogy tudjam majd tartani a pozícióm. Sprintbe jó lettem volna, de láttam, hogy a hobbysok hátul az amatőrök meg elöl, mennek. Nekem a középpont jó is volt. úgy is vissza csúsztam volna.

Elindult a rajt. Az eleje el is ment már egy kör elteltével, nekem meg 2. körnél nagyon elkezdett fájni a derekam, de valami iszonyatosan. Ilyenkor az ember mondogatja magának, hogy nem érdekel, de nagyon zavart. El is döntöttem magamban, hogy ha bele is halok, lenyomom a versenyt. Pedig me is melegítettem. Nem tudom miért fájt.

Ahogy mondtam elég jól tettem, hogy középen rajtoltam, mert az amatőrök és a hobbysok között középen tartottam a pozícióm. A pálya annyira könnyűnek tűnt nekem hogy azzal foglalkoztam, hogy senki ne előzzön meg hátulról. Egy ember előzött be, ha jól emlékszem valahol a 3.-4. kör felénél, itt már nagyon szenvedtem a fájdalom miatt és a pulzusom megint az egekben volt, így próbáltam lent tartani, hogy ne kapkodjam a levegőt közben meg néha hátra néztem, hogy jön-e valaki mögöttem.

A hobbysok eléggé lemaradtak, de sajnos a fájdalom miatt nem tudtam azzal foglalkozni, hogy utolérjem a leggyorsabbakat. Éreztem, hogy fáradok, és hogy beteg vagyok. Közel nem úgy ment, ahogy terveztem és szerettem volna.

Sajnos az eredményem még nem tudom, mert sajnos korán el kellett mennem a helyszínről, mert találkozom volt.

Bátran kijelenhetem, hogy nagyon jó ezt a fajta versenyszám, mert a teljes táv alatt koncentrálni kell az akadályok miatt, próbálni megtartani a lendületet a kanyarokban és minél kevesebb energiát pazarolni a kigyorsításokban. A verseny és a szervezés is nagyon jól sikerült, remélem további rajongókat vonz majd a földalatti kerékpározás.

Jó tekerés mindenkinek. 🙂

No Comments Yet.