Vértesboglár Maraton – Kömi beszámolója

Vértesboglár Maraton – 2021

Volt egyszer egy MTB Piknik Vértesbogláron, de ez már nem az. Ez egy idézet a verseny speakerétől, ami elhangzott a verseny napján a rajtok előtt.
A Vértes, viszont maradt a Vértes, és ez a tájegység nagyon régóta a szívem csücske, így adta magát, hogy idén induljak rajta.
Annó az volt a gondom a rövid-távval, hogy tényleg rövid volt, mindössze 20 kilométer.
Most ez megváltozott, és ~34 kilométer lett a táv 640 méter szinttel, ami nagyjából azonos a többi rövid-távval.
A verseny hetén csütörtökön hajnalban voltam pályabejáráson.
Két dolog ragadt meg bennem. Kemény mászások vannak benne néhány élvezetes single trackkel fűszerezve, illetve az, hogy helyenként mintha Harang jelölte volna a pályát, volt benne félméter magas füves pusztán való tekerés a domboldalon.
A verseny első és utolsó két kilométere szinte teljesen sík, így ott lesz majd nagy menés a versenyen.
A verseny napján már 8 órakor Vértesbogláron voltam, így volt idő beszélgetni a rég látott ismerősökkel és természetesen a bemelegítésre is jutott idő bőven. A rajthoz az első sorba sikerült beállnom és meg kellett állapítanom, hogy lesz bőven erős ellenfél. A rajt viszonylag simán zajlott, enyhe bal jobb kombináció és már kint is voltunk az első rázatós szakaszon, majd hamarosan ráfordultunk az erdőbe vezető hosszú egyenesre, ahol befújt a szokásos szembeszél. Itt valahogy senki sem akart az élre állni, hagytuk Kovács Győzőt, hagy fogja nekünk a szelet. Így viszont nem volt túl nagy tempó egészen az erdőig. Ott egy kicsit meglódult az eleje, de egészen az első nagyobb mászásig egészen együtt maradt a mezőny. Itt viszont kezdett szétszakadni az egész és itt volt az a pont, ahol az élmezőnyről leszakadtam. Dízel üzemmódba kapcsoltam és 300 watt környékén húztam fel az első hegyet. Hamar kialakult egy 6-7 fős mezőny és viszonylag sokáig együtt mentünk.
Na és pont ez volt a hiba. Egy lejtőzésnél egyszer csak furcsa érzés fogott el, de előttem mindenki ezen az úton ment így nem foglalkoztam vele. No de nemsokkal ezután az elől lévők lesatuztak, mivel kiértünk egy aszfalt útra, amin semmi jelölés nem volt.
Eltévedtünk. Fordulás, irány vissza, persze, hogy mászni kell. Mesze előttünk látom, hogy a hegyoldalban araszolnak felfelé a többiek, akik végig mögöttünk voltak. Elérünk egy pici keresztúthoz, ott áll egy irányító fiúcska, és mondja, hogy nem jó fele mentünk.
Tényleg? Nem mondod. Miért nem akkor voltál itt és mondtad, amikor lezubogtunk.
Ja, nem tudtam, hogy nekem végig itt kell állnom….

Bekarikázva az eltévedésünk. Utólag már tudom, hogy az aszfaltra kiérve jobbra kellett volna mennünk levágva az utat. De az csalás lett volna ugye?

Na itt volt az a pont amikor ez a verseny elment a fenébe. Ráfordultunk a jól ismert ösvényre ami Vérteskozmára vezet, de itt feltorlódtunk azok mögé akik sokkal lassabbak voltak nálunk, így az egyébként élvezetes csiki-csukis sinle-track ösvényen kicsit lassabban tudtunk menni, de hamarosan kiértünk a Terv útra. Ez a kis eltévedésünk kb. 1 kilométerbe, 40 méter plusz szintbe és 3 és fél percünkbe került. Innen jött az aszfaltút. Itt újra összeálltunk páran és izomból téptünk fel az aszfalton. Néztem kiket előztem meg, nagyon sokat veszítettünk a bolyongással. Az aszfalton felfelé beálltam saját tempóra és sorban daráltam le az előttem lévőket. Innen a verseny tulajdonképpen eseménymentes volt egészen addig amíg végül kiértünk a befutó sík részre. Itt jóval előttem láttam két versenyzőtársat, akik egymást kerülgetve csatáztak. Igazából nem gondoltam arra, hogy meg tudom fogni őket a síkon, de egyre közelebb kerültem hozzájuk. Ismertem a befutót, az utolsó 100 méter emelkedő, ott kell izomból menni. Kb. kétszáz méternél felértem rájuk és csak helyezkedtem, majd 100 méternél megindítottam a támadást és ing gatyát beleadva sprintelni kezdtem. Ez annyira jól sikerült, hogy simán megelőztem őket, de teljesen kihajtottam magam, a befutó után a combjaim teljesen beálltak és két percig csak lihegtem, mint egy kutya.
Az eltévedéssel együtt az M2 kategória 10. helyén sikerült beérnem, ami azért nem is olyan rossz eredmény.

No Comments Yet.