Év eleji szösszenetek Kömi billentyűzetéből

8 hónap.
Pontosan ennyi telt el a tavalyi utolsó verseny a Csákvár Maraton óta, és pontosan ennyi ideje készülök pár apróbb megszakítással az idei első versenyemre, ami szintén a Csákvár Maraton, mivel a szokásosan május elsején megrendezésre kerülő Balaton Maratont más időpontban tartják meg.
8 hónap baromi hosszú idő. Az első pár hónapban még a 2020/2021-es CX szezonra készültem, de pont abban az időszakban tombolt a Covid mizéria és nem vállaltam a kockázatot, hogy esetleg a karácsony előtti meló hajsza küszöbén benyaljam a vírust, így ezt (ismét) elengedtem.
December közepétől már a monti szezonra készültem, az edzések majdnem mindegyikét a Zwift virtuális terében töltöttem.
Február elején rám jött a következő bekattanás, mégpedig az, hogy idén tényleg faragni fogok a súlyomból. Párszor már osztottam szoroztam és mindig az jött ki, hogy nem tudok annyit erősödni, hogy 80-81 kilóval elfogadható watt/kg teljesítmény arányom legyen, így maradt a fogyás.
Február elsején 82,6 kg-al indultam.
Természetesen az ember mivel kezdi a fogyókúrát?
Vásárol egy új mérleget, jelen esetben egy GARMIN Index 2 okosmérleg volt a kiválasztott, ami nagyban hozzásegített a cél eléréséhez, mert kegyetlenül őszinte. 😊
A másik a táplálkozás rendbetételét elősegítő YAZIO nevű app, ami gyakorlatilag egy táplálkozási napló, rengeteg hasznos funkcióval. A cél a versenyszezonra 75 kg volt, ennyire soha nem sikerült még lefogynom. Így utólag az első két hét kivételével nem is volt nehéz, de azért az első két hét nem volt kellemes, állandóan ettem volna. Két hét után viszont a szervezet átáll és nem akar mindenáron cukorhoz jutni. A fogyásnál egy nagyon fontos dolog van, mégpedig a lényegesen kevesebb szénhidrát bevitel miatt a fokozott fehérje bevitel, mivel a szervezet képes arra, hogy az izmokat alkotó fehérjét is lebontsa, ha nem jut elegendő tápanyaghoz. A Garmin mérleg szerint így is majdnem 1 kg izmot veszítettem a kezdeti értékekhez képest, de ez annyira nem pontos érték.
Sarkalatos pont volt viszont, hogy a fogyással csökkenni fog-e az erő is, amit le tudok adni. A tesztek azt mutatták, hogy a max. leadott teljesítményem valamennyit csökkent a tavalyihoz képest, a többi érték viszont vagy megegyezett, vagy magasabb lett.
A legjobb FTP értékem tavaly 3.54 watt/kg volt ez jelenleg 3.86 watt/kg, a VO2max értékem tavaly 55ml/ttk volt, idén eddig 61 ml/ttk.
Oké, hogy a számok javultak, de önmagában ezek csak számok. A Strava szegmensek viszont nagyon jól megmutatják, hogy mennyi is az annyi. A tesztjeim között 3 és 30 perc között szegmensek szerepeltek és mindegyiken javulást értem el, az egyik kedvencemen, ami ~10 perc hosszú, 40 másodperccel mentem jobb időt, mit tavaly, amikor csúcsformában voltam, pedig 11 wattal kevesebb lett az átlagom. Ezek ugyan bizakodásra adnak okot, de majd a versenyeken eldől mire is lesz elég.
Most hétvégén Csákvár Maraton, ha nem lesz eső, akkor egy nagyon jó pályán fogunk versenyezni, mivel ez egy igazi izom pálya, az elejétől a végéig lehet nyomni neki, ami kifér a csövön.
Két hét múlva Crosskovácsi…
A nagy kedvencem és évek óta az egyik fő versenyem. Tavaly a sub 1:30 volt a cél ami sikerült is, idén remélem ezen 5-10 percet tudok majd hozni….

Update:
Csákvár MTB Maraton.
Az időjárás kegyes volt hozzánk és a hét eleji nagyobb esőnek nem volt utánpótlása. Csütörtök reggel elmentem pályabejárásra. Az első erdei szakaszon kívül, ahol is volt pár az út egyik szélétől a másikig tartó kisebb tó, tökéletes állapotban volt a pálya. Az első mászós részt nagyon szépen kitakarították az erdészek, most nem volt tele törmelék ágakkal, mint tavaly. A lefelék viszont semmit sem változtak. Meredek, vízmosásos, köves, szóval észnél kell lenni.
És most vissza a verseny napjára. 9 környékén érkeztem meg, így pont volt idő beszélgetni egy kicsit a rég nem látott ismerősökkel. Sokan nem voltunk a Rövid-távon, szerintem 50-60 fő lehetett a mezőny. A rajtot a másfeledik sorból kezdtem és én is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült elkapnom, most nem volt gond a felpörgéssel, mint az eddigi versenyeken, pedig a Cube-os ifjú titánok elég kemény tempót diktáltak az elején. Az első nagyobb saras részig közvetlenül mögöttük voltam a 4., 5. helyen. Sajnos az második tó kerülést kicsit óvatosra vettem és itt a Méhész Tomi és Ódor Janiékból álló kisebb csoport elém vágott. Egy ideig még a nyomukban voltam, de utána történt egy tempóváltás a mezőny elején, amit már nem bírtam lekövetni. Az aszfaltos részen még egy ideig láttam őket, de aztán jött a szokásos se előttem, se utánam senki effektus.  A pályába volt egy kis változás a bejáráshoz képest, egy aszfaltos szakaszt lecseréltek egy erdei terepes részbe, ami plusz 50-60 méter szintet is jelentett. Három olyan dolog volt, amit picit elcsesztem ezen a versenyen, az első az aszfaltos részen jelentkezett. A szervezetem szénhidrát feltöltése úgy tűnik nem sikerült a legjobban, enyhe szúró fájdalom jelezte az oldalamban, hogy a szénhidrát raktárak ürítése nagyobb, mint az optimális. Visszanézve az adatokat, az első 40 percben 280 watt volt az átlag, 290 watt az NP, szóval igencsak „csúcsterhelésen” működtetem a gépezetet. Úgy éreztem az izmaim még bírták volna, ha megfelelő az energiaszolgáltatás, ez azért biztató a következő versenyekre.
A második hiba egy olyan banális, hogy szégyenlem is magamat miatta. Amikor a gyerekeket oktatom terepen való kerékpározásra, mindig az egyik első dolog, amit megtanítok nekik, hogy nyomvályúból enyhe szögben nem próbálunk meg kijönni, mert tuti bukta lesz a vége.
Na én most pont ezt csináltam. Egy balos kanyar előtt az út jobb oldaláról húzódtam be a bal oldalra amikor már éreztem, hogy gebasz lesz. A bringa kicsúszott alólam én pedig a bal oldalammal tompítottam a fekvéshez felesleges mozgási energiámat. Mentségemre szolgáljon, hogy a nagy fű miatt nem láttam középen a nyomvályút, de ez akkor is eléggé amatőr hiba. Szerencsére a bringának semmi baja nem lett, viszont a bal vádlimat eltalálhatta a pedál. A borulás után rögtön felpattantam és nyomtam tovább, de legalább 1-2 perc volt mire visszazökkentem, a vádlim eléggé fájt, de nem vérzett, így nem foglalkoztam vele.
Harmadik hiba.
A Garmin órákban van egy balesetészlelés funkció, ami arra szolgál, hogyha megfekszel és gond van akkor elküld egy el üzenetet egy előre megadott személynek, pontos helyszín megjelölésével. Én már el is felejtettem, hogy ez be volt kapcsolva, egészen addig jó öt perc múlva egy enyhe emelkedőn, ahol 15-20 közötti tempóval mentem ordítani kezd a telefon a zsebemben. Basszus bekapcsolt a balesetérzékelés. Amikor eltaknyoltam, akkor szépen kussolt, most meg amikor semmi nincs visít. Satufék, kotorászok hátul a zsebembe. Természetes, hogy nem a mellény zsebében van, hanem a mezében. Mire megtaláltam és kikapcsoltam elment van 15-20 másodperc és megint kizökkentem egy kicsit. Innen viszont, tulajdonképpen eseménymenteses telt el a verseny, lefelé eresztettem, felfelé és síkon nyomtam neki ahogy bírtam. Szerencsére a pályabejáráson megjegyeztem az összes gázos rész a pályán, így se a köves DH szakaszon, se a verseny vége felé lévő vízmosás kikerülésével nem volt gond.
A mért időm 1:14:38 lett, ami az abszolút 11., M2 kategória 4. helyére volt elég.
Hogy ezzel elégedett vagyok-e?
Abszolút igen, bár úgy jöttem ide, hogy dobogóra szeretnék állni, ami most nem sikerült.
Hogy miért is vagyok akkor elégedett?
Az apró hibák ellenére nagyon jól éreztem magamat végig a verseny alatt, pedig szinte végig maxon toltam neki.
Ha a számokat nézzük. Az átlagsebességem 1km/h-val lett magasabb, mint a tavaly őszi versenyen, pedig kaptunk egy plusz terepes mászós hurkot, ami eddig nem volt benne, emiatt a táv és a szint is több lett. A verseny teljes távjára az átlagteljesítményem 247 watt lett az NP (Normalized Power, avagy mi lett volna, ha) 274 watt lett. Mind a két érték kicsivel több mint 20 wattal magasabb a tavaly őszi versenynél. A strava szerint az összes szegmenesen PR-t mentem.
Úgy érzem egy elég jó szezon áll előttünk.

No Comments Yet.