eXtremeMan – Nagyatád – Pálos Gabi beszámolója

Nagyatád 2017, végre kijött a lépés

144km úszás, 5240 km kerékpár, 1330 km futás volt a perselyben. Ennyit szedtem össze tavaly ilyenkor óta. Meg egy babát. Előbbiek segítettek, utóbbi meg inkább cuki.
Gyártottam három forgatókönyvet. Számításaim szerint 10 óra 40 és 11 óra között tudok bejönni a célba, ha nem követek el semmi hibát. Ez az aranyérmem. 11 óra eleje az ezüst és a bronz, ha a tavalyi időmnél (11:54) leszek jobb.

A komplett frissítési terv a fejemben. Onurt és Németh Robit láttuk vendégül, akik párosban indultak. Verseny előtti este pakolom ki a szeleteket géleket, mindenféle cuccomat és osztom el idő szerinti sorrendben. Jó végig nézni rajtuk. Minden megvan.  Onur nem érti a dolgot. Ő nem gondolkodik ennyit. Ami a táskában van azt eszi. Ha üres, akkor amit talál. Én imádom megtervezni percre pontosan mi következik. Reggel ötkor kelés. 3:45-kor arra ébredtem, hogy a baba magyaráz. Tisztába rakom, rárakom a csapra, próbálok még egy fél órát aludni. Minden perc számít. Reggeli, pakolás és a komplett csapat, Anyu, Timi, Hugi, Andrea, a baba, Onur, Robi és én beülünk három autóba és elindulunk Gyékényesre. Valahol elvesztettünk 10 percet, mert éppen beértem a depózárásra. Az idő egészen kellemes 19-20 fok lehet. Felső sehol, finoman süt a nap. Semmi szél. Gyorsan belógatnám a bringát a helyére, de alacsony a depóvas, nem fér be. Nagy nehezen betetriszezem, de akkor meg nem támaszkodik fel, mert magasan van az ülésem. 3 perc múlva zár a depó, mondja a szpíker. Vakarom a fejem. A sarkammal, mint anno a salakos focipályán gyerekkoromban a vonalat, most egy vályút egyengetek a Gyékényesi strand gyepébe. Beleillesztem a hátsókereket és lám, megáll. Stabilnak nem mondanám, de áll. Ráakasztom gyorsan a motyókat, felveszem a szemüveget, meg a sapkát és szaladtam a vizbe, hogy bevizezzem a fejem. Pénteken még egészen hűsnek találtam a vizet, így kulcsfontosságú, hogy ne kezdjem el kapkodni a levegőt, amikor először éri víz az arcomat. A bírók fütyülnek, hogy mindenki jöjjön ki a vízből. Én épp befelé sunnyogok, amikor rám néz az egyik női spori síppal a szájában. Megvontam a vállamat és hasra vágtam magam a 40 centis vízben. 6 pillangó után felállok a már csak 20 centis vízben és elismerően biccentek a szövetség emberére, hogy felőlem mehetünk, én már be vagyok melegítve.

Timi tippje már tavaly is bejött, jobb szélre helyezkedtem. Beszólítják az elit versenyzőket, megkapják a kiérdemelt tapsot, aztán Vangelis meghódítja a paradicsomot és durran az ágyú. Sprint a vízbe és keresem a jó pozíciót. Gyakorlatilag harc volt azért, hogy ki ússzon a szélén. Az volt a terv, hogy 250m erős úszás után keresek egy jó csapatot és elmegyek velük. A 250 m erős sikerült, de jó lábvizet nem találtam. Muszáj jó időt úsznom, különben valaki előbb kezd el molyolni a bringám körül, akkor eldől mint egy bot és összever mindent. Duplán motivált voltam. Össze-vissza úsztak előttem, így inkább kiúsztam a szélére és egyedül úsztam a bója felé. Az első fordítónál aztán felért rám egy csapat akikkel el tudtam úszni. Tudtam egy kicsit pihenni. A második bója után 90 fok jobbra és megcéloztuk a legtávolabbi bóját. Kb 150 méter után egyszer csak azt érzem, hogy homok ment a körmöm alá. Lenézek és nincs egy méter se a víz. Egy homokpad van alattunk. Felállok, mert már csak 60 centi mély. Vicces volt, hogy előttem ketten sétálnak, mellettem balra 2 méterre meg úsznak a mély vízben. 10 méter séta után újra mély a tó, csobbanás és tempózok. Az első köröm 34 perc lett, gyors kifutás, egy gél és vissza a második körre. Ötös csoporttal indultam el, és egész kényelmesen tudtam úszni a másodikat 36 perc alatt. 105-nek jövök ki a vízből. Futok és rengeteg név szerinti bíztatást kaptam Gyors depózás, pulzusöv, bringás mez, sisak és már tekertem is. 210 Watt az első 110-kmig, utána egy kicsit lassulok. A depózással feljöttem a 92. helyre. Hiába, ebben lehet a legkönnyebben fejlődni. Kerülő úton indulunk Nagyatád felé. Erdészeti utak, alsóbb rendű utak, kis kacskaringó, néhány érdesebb szakasz pár emelkedő és már kinn is voltunk a 61-esen. Terv szerint ezen az első részen egy kicsit spórolok, aztán a jó minőségű úton rákapcsolok. Sajnálatos módon a szervezők nem tartják olyan fontosnak a biztonságot, mint más versenyen. Itt az országos bajnokságon az orrom előtt ütötték el majdnem az abszolút női 3 helyezett Szentpéteri Diát. Valahol Iharosberény körül mentünk, amikor egyre sűrűbben jöttek az autók. Csak úgy mertem előzni, hogy kétszer hátra nézek. Látom, jön egy F Astra mögöttünk cserébe szemből is egy Mondeo. Én fékezek és húzódom le a porba, hogy legyen helye kettőnk között. Ámde az autós habozik, hogy még beférne az előttem haladó Dia elé. Picit rágyorsít és látja, hogy nem, így fékez és berántja a kormányt Dia mellé-mögé. Elmegy szemből a Mondeo. A pulzusom az egekbe szökken és sűrű istenbasszamegezések közepette azt keresem, mit tudnék az autóshoz vágni. Sehol egy útbiztosító, vagy bíró, vagy bármi. Ha elüt minket, még tanú sem lesz. Adrenalin elönt, köd leszáll és sprintelek az autós után. Látom, hogy négyen vannak és azt nézik, hogy miért üldözöm őket habzó szájjal. Rágyorsítanak és elmennek. További esemény nélkül érek be Atádra 75 km után. Csak vizet veszek fel a frissítőállomásokon és magam keverem be a hátsó kulacsomból a csodaszert. Elindulok az első kis körre, minden lejtőn pihenek, de így is érzem, hogy a combfeszítőm már jó kemény. Az nem baj, mert akkor a combhajlítóm kevésbé van terhelve. A kör felénél ér utol Major Joe. Ez nem is rossz, mert tavaly a kör elején megkaptam a kör hátrányt. Na most figyelj Huszics Gabi! Már lassan három órája tartogatom a fáradt olajat, de úgy döntök ötvöskónyi emelkedő tetején megállok, itt a legkevesebb az időveszteség.10 masodpercig tart, míg a vér az izmokból a pumpába áramlik és leengedek kb 3 deci izogélt. Jesszusom, milyen dehidratált vagyok és még csak a felénél se járok. Pedig ennél többet nem is tudtam volna inni. Nehezen indultam be újra. Kicsit kiestem a ritmusból. Segesdnél fordulok és megyek vissza Atádra. Befelé menet oda kurjantottam a családnak, hogy egy pogácsát kérek. A sok űrkaja mellé kell valami lazább is. Leküldöm a pogit, mellé teszek egy szeletet is némi sótabival. Kellemesen jól laktam, mégis csak dél körül járunk. Újra lendületben vagyok, ami kitartott egészen a végéig. Az utolsó körben még annyi izgalom volt, hogy az elkerülőn elvágódott előttem egy sporttárs, amikor az zselét próbálta kibontani, meg jött némi szél, aminek hatására lassabb lett ez a kör.

A vicc az volt, amikor szállok le a bicajról, elveszik tőlem és futok be az öltözősátorba. Azt kérdezi az egyik srác, hogy nem akarok-e lezuhanyozni. Oké, hogy a strand területén vagyunk, de ilyennel viccelni a harminc fokban nem ér. Aszondja ez nem vicc, le tudok zuhanyozni. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy milyen lenne egy hideg-meleg vizes váltó fürdő, esetleg megborotválkozom kis dúdolgatással. Ha beér a Füsti egy duettet is nyomhatunk. Bár nagyon vonzó az ajánlat, de ez mégis csak egy verseny, és ha kiderül, hogy diákcsíny, akkor kibírnám röhögés nélkül. Kezembe adták a szatyrot. Cipő, zokni, csodakenőcs, futópoló, fejpánt. Itt most nem sietek, mert egy rosszul felvett zokni megbosszulja magát. Megindulok a sátorból. Jó meleg van. 66. helyen állok. Nézem az időmet. Össze kell kalapálnom egy 4:20-on belüli maratont és akkor meg van az aranyérmem. Az egy 6:00-ás átlaggal is bőven meg van. Nem kell ide nagy matek, ha minden km 6:00-n belül van, akkor örül a Vincent. 8 kör a maraton, eszerint kell beosztani az erőt. Nézem a pulzust 140 alatt van. 145-ig engedhetem fel az első 30km-en, utána bedobhatom a gyeplőt. Simán mennek az öthuszak az elején. A céltól egy kb 600 méterre vár a család a frissítésemmel. Minden körben kapok egy mini törölközőt jéggel, alkalomszerűen kólát, zselét, sótabit. Az első kör arról szólt, hogy kekszel és vízzel rendbe raktam a gyomromat. A második körben kóla víz és harmadiktól víz és zselé volt a menü. A második körben a hídon felfelé sikeresen beletrappoltam a megolvadt kátrányba és majdnem kiléptem a cipőmből. A fotókat visszanézve elég szarul néztem ki, de igazából rendben voltam. Nem volt se görcsöm, se holtpontom a futáson. Néha fejest ugrottam a kikészített kiskádakba. Imre Szandi és Máté minden körben megtapsolt és Kis Gyusziék is mindig mondtak valami bíztatót. Vizer Danit figyeltem a harmadik körtől. Tudom, hogy feni rám a fogát. Ha hat körig meg tudom vele szemben tartani ezt a távolságot, akkor tuti nem ér utol. Ez az egészséges rivalizálás. Dani sokkal jobb futó, mint én. Köszönhetően, annak, hogy ultrafutás jobban érdekli, mint a bringa. Negyedik körben kérdezi a család, hogy mit kérek. Ropit és kólát. Jövök visszafelé és kezembe nyomnak egy pohár ropit. Minden erőm a futásra kell összpontosítani és olyan lelkesen adta fel anyu és hugi azt a poharat, hogy nem szóltam egy büdös szót se. Persze belül, vagy hatszor ismételtem el magamban, hogy ki a tököm tudna megenni egy maraton közepén egy marék ropit mindenféle folyadék nélkül?!. Van is az a verseny a nem tom hány szál ropit kell megenni egy perc alatt.. Bevettem vagy öt kisperecet a számba és ahogy vártam, sivatagot csinált azonnal. Rágtam, mint Nemecsek a gittet, de sehogy se akart lemenni. Ránézek egy ötéves forma kisklambóra és beleporlasztottam a rágott ropit a levegőbe. Imádom megbotránkoztatni ezeket a kisgyerekeket. Bennük az él, hogy a felnőttek normálisak. Ezért aztán nem tudják, hova tenni azt, ha a piros lámpánál a szomszéd autóból egy felnőtt vicsorogva nyelvet öltöget és közben rázza a fejét. Ugyanazt a merev tekintetet láttam most is a gyerek szemében. Apa, mit csinál a bácsi? Fut és kiköpi, ami nem kell. Hangzott a frappáns válasz. Németh Ádámtól pont kaptam egy zacskó jeges vizet, amit kiharaptam és le tudtam nyelni a maradékot. Közben szépen lassan beért az egész mezőny a bringáról és több mint 600 futó szorult be az 5km-es karikára. Változott a kép. Most én kerülgettem a sétálókat és nem fordítva. A hetedik körben azért már erősen befelé figyeltem. Koncentráltam a ritmusra, amikor beugrott elém a semmiből Onur és elkezdett velem futni. Veregette a vállamat és közben iszonyú lelkesen buzdított. Nagyon jó vagy barátom, nagyon jol futsz. Mustang vagy! Nem kell valami? Köszi Onur nem kell semmi, csak hadd menjek. Jól van barátom, nagyon jó vagy! Sokszor már nem tudtam a saját tempómat kocogni, mert előttem két három sétáló egymás mellett megy. Már régóta mondja a test, hogy sátélj, de én meg mutatom neki, hogy végig megy ez a maraton futva is. Az volt a terv, hogy a nyolcadik körre egy kicsit rákapcsolok, de semmi sem indokolja. ezt. Tök mindegy, hogy 2 perccel előbb jövök be vagy később. A terv sikerült. Szólok a többieknek, hogy menjenek a célkapuhoz, mert velük szeretnék befutni. Normál esetben biztosan versenyeztem volna a mellettem elfutó finisher sráccal, de most elengedtem 500 méterre a céltól és lassítottam, hogy a család odaérjen. Az utolsó 15 métert együtt tettük meg. Célfotó. Anyuka sír, hogy milyen büszke. Ilyenkor azért pár könnyet nekem is kinyom az egész napos sportfoglalkozás megszűnése.

10:44:43. Abszolút 80. helyezés. A célkapu mellett ott áll Babicz Lilla. A férjét, Ákost várta. Lilla irtó cuki volt. Messziről sem voltam egy fashion reklám, pláne közelről. Ennek ellenére átölelt és gratulált. Millió puszi innen is. Pár lépés után a szokásos összeesés a fűre. Pár perc köhögés, mert a légző izmok elfáradtak. Aztán szép sorban megérkeznek a haverok és sörözgetés pogácsázás közepette megbeszéljük a versenyt. A felkészülésem kiválóra értékelem, mert egy zuhany után semmi bajom nem volt, leszámítva azt, hogy le akar esni 2-3 körmöm (azóta le is esett), illetve azt a baromságot, amit az öltözékválasztásnál elkövettem. A triatlonos gatyámra biciklizéshez a bringás mezem húztam és lekönyökölve kilógott a derekam. Irgalmatlanul megégetett az UV. Régebben pillangó szárnyaim voltak,most övem van.

Pihenő következik, aztán indul a futószezon és jön a cyclocross.

No Comments Yet.