Két kör szökésben, az csúnyán megcsinált, de kibírtam végig, értek utol, de master szerencsére nem volt köztük.
Az első kör mászásán csak simán nyomtam a 360W-ot és eltempóztam, nem jött senki, aztán perc fölé is nőtt az előny és ez ki is tartott a második mászásra. Aztán a harmadik kör elején, mikor már fogyott a watt, utolért az abszolut első-második, velük csak kb. 2 km-t tudtam menni, elengedtem, utánuk jött csapattársam egy csoporttal, Gábor Szegletes, nekik köszönöm, hogy adtak szélárnyékot majdnem a hegy tetejéig. Azt még kibírtam valahogy, aztán már a síkon Attila "ave" Antal és másik csapattárs Szabolcs Hajnal kiscsoportja rázott helyre, velük beértem a célba. Túlmentem a végére a határaimon, kiszakadt belőle némi üvöltés a célban. Persze akkor még nem voltam benne biztos, hogy az előttem levők között volt-e masster, vagy sem, így volt egy fél óra, míg rágtam a körmöm, hogy mi a túró van, de végül jól alakult, de 48 évesen ez volt talán eddigi kerékpáros "karrierem" legkeményebb versenye, kb. 70km szökésben, 160+ pulzuson, hát nem vagyok én Pogacar...:D
