Vivicitta 2016. 04. 17.

Következzen Anikó beszámolója a versenyről:

Idei évben a félmaraton mánia érem megszerzése egyik célom. WizzAir megvolt, majd követezett október elején egy nagy műtét, ami több mint három hónapra kivont a sportéletből. Ennek ellenére, hogy a széria ne szakadjon meg, leküzdöttem a Zúzmarát is. Sem akkor, sem most nem kellemes emlék, de megvan. A Wizz alapján úgy gondoltam a 2:15 félmaraton nem elérhetetlen. De nem megy a futás mostanában. Edzésen a 8 perces ezreseknek szinte örültem. A verseny előtt egyszer fért bele egy 12 km táv. Így maradjunk az álomidő megnevezésnél. Ma reggel bizakodó voltam. Bíztam abban, hogy a lendület bevisz a célba. A 60-70 km szelet leszámítva kellemes futóidő és 30000 lelkes ember fogadott a szigeten. ÉKTSE Roprint Racing Team csapatfotózás, egyéb intézés és irány a rajtzóna ami ezúttal a 4-es volt. Kellemes meglepetés volt Ágival találkozni a rajtnál. Minden előzmény ellenére nagyon jól indult a verseny. 8. km-ig megvolt az álomidő. De mintha hirtelen elvágták volna, belassultam. Éreztem, ebben már nincs több. A 11 km-nél hátba csapott Mihályi Csabi is, újabb kellemes meglepetés. Majd lassan beért és lehagyott a 2:15-ös iramfutó is. Ekkor már elengedtem az időt, „sétálgattam” egy jót, küzdöttem a széllel. A vége szót sem érdemel. Jól megy az emelkedő, gyakorlom eleget. Ilyen hosszú utolsó kilométerem sem volt még. Jól Nutrixxion zseléztem, görcs fájdalom nem volt, köszönhetően a Gyógycentrum által szakszerűen felragasztott Tapenek is. A célban várt Kömöz Róbert, már pihenten. Élvezetes nap volt. Köszönöm a sok ismeretlen szurkolónak a biztatást, Simó Károly pacsija újabb erőt adott a vége felé. A BSI szervezésében hibát ezúttal sem találtam. Jó buli, jó hangulat. Gratulálok csapattársaimnak is a kiváló teljesítményükhöz! Kömöz Gergely, Németh Róbert, Soltész Gábor, Kömöz Róbert. Nemsokára folytatjuk.

No Comments Yet.