Szálka Triatlon 2017 – Simó Karcsi beszámolója

Megcsináltam. Élveztem. Tanultam. 
A hivatalos teljesítési idő: 1 óra 54 perc.
Hivatalos táv: 500 m úszás, 22,5 km kerékpár, 5 km futás.
Itt vannak a részletek: fussteis.hu/eredmenyek/vi-szalka-kupa/s-egyeni/241973

Ez volt a rövid beszámolóm.  Kicsit hosszabban:

Rákészülni sajnos nem nagyon tudtam erre a versenyre. Azt már korábban eldöntöttem, hogy idén max két sprint távú versenyen indulok. Ezért - ha már megvolt a nevezés - kihagyni nem akartam. Gondoltam, odamegyek és lesz ami lesz. 

Előző hétvégén mentem egy hosszabbat (nekem hosszabb) kerékpáron, pénteken kocogtam egy egészen minimálisat és este tekertem 20 percet. Ennyi volt a rákészülés. Ezt otthon ne csináld utánam  Nem vagyok büszke rá!!!

A szálkai triatlon verseny az volt, amit meséltek róla: egy családias, piknik hangulatú esemény!  Nagyon jól éreztem végig magam és nagyon köszönöm a lelkes szervezőknek ezt a lehetőséget!  Külön öröm, hogy a Csemete Alapítványnak gyűjthettünk adományokat, idén és félmillió körül gyűlt össze 

Egy picit izgultam az úszás miatt, de nem volt miért. Semmi bunyó nem volt sem a rajtnál sem tovább, a fordító bólyánál egy kicsit összesűrűsödtünk, de kis odafigyeléssel el lehetett kerülni az ütközéseket. Végig arra gondoltam: nyomjam, legyünk túl rajta, aztán majd meglátjuk, mi lesz tovább. Meglepően jól ment. 

Az első depózásnál (sem) kapkodtam, nyugodtan cipőt húztam, ittam, felvettem minden felszerelést még az órát is áttettem a kerékpárra  Éreztem, hogy kicsit hosszúra nyúlt (én 10 percest mértem, a hivatalos mérés szerintem a kerékpárhoz mérte...).

A kerékpárt egy dombra felfutással kellett kezdeni. Ettől rendesen el is szállt a pulzusom. Gondoltam, az első 3-4 km-en pihizek, valahogy visszavarázsolom normálisabb értékre. De ez sehogy sem akart összejönni, folyamatosan az anaeorob zónám alján tanyázott a pulzus 

Egyébként ez volt az egyetlen, amit figyeltem: ne szálljon el a pulzusom, tempó nem érdekelt. Meg néztem a gyönyörűűű tájat, tényleg nagyon szépek a szekszárdi dombok. 

Amíg gurultunk lefele, mondtam is egy lánynak: okok, hogy most lejtő van, de ez visszafele emelkedő. Többször előzgettük egymást, mondta, hogy nem baj, majd visszafele húzzuk egymást 

Úgy a 15 km-nél mondtam magamnak: ebből már semmi baj nem lehet, nagyon jól éreztem magam, jó volt a hangulatom, élveztem!  Még utoljára szépen felmásztunk az utolsó nagy emelkedőn (itt szállt el megint az egekbe a pulzusom) aztán jött a második depózás 

Szinte ujjongva mentem ki futni, annyira örültem, hogy ilyen jól megy minden! Mosolyogtam, integettem, szóval tök rendben volt! 

Bár csak a pulzust figyeltem, de olyan tempót futottam, amit mostanában még edzéseken sem szoktam!  Voltak 6:16-6:20 körüli km-ek is, az átlag is a mérésem szerint 6:23! Ez nagyon megdobta az önbizalmam...

Nagyon boldog voltam a befutónál is!  Igazából itt döbbentem rá, hogy nem is nagyon volt előzetes célkitűzés azon kívül, hogy belehalás nélkül be kellene érni... 
Nem is emlékeztem a végeredménye, külön oda kellett menjek az időmérő sátorhoz, hogy megnézzem 

Szóval összefoglalva: jó hangulatú, családias versenyen egy jóleső kis versenyt sikerült összehozni. 

Mostantól idén nincs több verseny. Csak edzések, reményeim szerint egyre hosszabb távokkal. Ősztől komolyabb alapozás, majd jövőre egy vagy két hosszabb verseny.

 

No Comments Yet.